Szinte sosem hallottam még arról, hogy egy nő is azt mondta volna, hogy szeret horgászni. Én sem szerettem meg, pedig apukám és a párom is szeretnek horgászni. Nekem nagyon unalmas, azt a részét nyáron viszont szeretem, amikor elmegyek velük és a tóparton napozhatok és olvashatok.
Persze ilyenkor mindig jön a szokásos szöveg, hogy adjak oda valamit, meg vigyem ezt ide, meg segítsek meg pakoljam be a dolgokat. De a nagy részét a dolgoknak megoldják maguk. A párom a haverjaival is el szokott járni horgászni, ilyenkor ők is kikapcsolódnak, néha beszélgetnek a tóparton, ha nem a csónakban ülnek vagy a tó szélén horgásznak.
Én nem vagyok oda ezért, engem nem köt le, nem kapcsol ki. De amikor jó idő van, akkor szívesen csatlakozom, mert ott csend van, süt a nap, a természet lágy ölén vagyunk, ez azért elég jó.
Halat nem nagyon szoktak hazahozni, talán egy vagy két alkalommal, de van rá engedélyük, de a nagyon nagy halakat és a nagyon piciket is visszadobják. Szerencsére főzés céljából nekem nem kell ezzel foglalkoznom, mert a párom (vagy éppen apukám, ha náluk vagyunk) megoldják a halpucolást. A halsütéssel semmi bajom, de a pucolása az idegtépő a számomra.
Vajon vannak nők, akik akár egész nap ugyanúgy ott ülnek és horgásznak? Én még tényleg nem hallottam ilyenről, de lehet, hogy csak az én ismerősi köröm ilyen. Te horgásztál már?