Ősszel a tavon már senki nem siet. Október közepén a víz hidegebb, a keszeg lehúzódik, a süllő viszont pont ilyenkor kezd el rendesen mozogni, és aki bírja a hajnali ötöt, az általában megfogja a maga halát.

Nálunk a tanya egy hatvanas években épült faház, mellette a stég, a csónakok, meg egy kis fészer, amiben a szerszám, a merítők és a szivattyú van. Semmi luxus, viszont húsz év alatt minden szeg a helyére került benne.

Tavaly ősszel kezdődött a baj. Először csak egy merítőnyél tűnt el, aztán egy komplett bothorog, majd egy hajnalon arra érkeztünk, hogy az egyik csónakról leszerelték az elektromos motort. Senki nem látott semmit, a szomszéd telek üres, az út felől meg bárki bejöhet a gáton keresztül.

Az ilyesmi nem az anyagi kár miatt fáj a legjobban. Az fáj, hogy utána minden hajnalban azzal indul a horgászat, hogy körbejárod a partot, és nem a vizet nézed, hanem a nyomokat a füvön.

Egy horgászos Facebook-csoportban tettem fel a kérdést, hogy más hogy oldotta meg ezt a tóparton.

A hozzászólásokban két tábor alakult ki, és a tapasztaltabbak egyértelműen a vezetékes megoldás mellett érveltek. Az egyikük be is linkelte, hogy ő a metroman.hu kínálatából rakta össze a magáét, mert a tanyánál nincs stabil térerő, és egy akkumulátoros kamera a harmadik ködös héten úgyis feladja.

Ezen elgondolkodtam. A vezetékes kamera rendszer előnye pont az, ami elsőre a hátránya: kell hozzá kábel. Viszont ha egyszer le van fektetve, akkor nem függ attól, hogy éppen van-e mobilnet a gáton, és nem kell háromhavonta akkumulátort tölteni a hidegben.

A kategóriában huszonkét termék szerepel, a legolcsóbb egy AHD kamera  alig több mint tízezer forintért, a legdrágább pedig egy tizenhat kamerás rendszer  több mint 250 ezer forintért. Nekünk nyilván nem tizenhat kamera kellett, hanem négy: egy a stégre, egy a csónakokra, egy a fészer ajtajára, egy pedig az útra, ahol be lehet jönni.

Erre pont van kész összeállítás. Egy négy kamerás AHD rendszer rögzítővel, vagy a nagyobb felbontású, öt megapixeles változat is jó választás lehet az igények szerint. Aki inkább darabonként rakná össze, annak van külön hálózati rögzítő is, tizenhat csatornás kivitelben, meg hozzá öt megapixeles kamerák.

Egy estét azzal töltöttem, hogy a konyhaasztalon lerajzoltam a telket, és bejelöltem, honnan meddig látni. Ekkor jöttem rá, hogy a stégre nem szemből kell nézni, hanem a part felől, mert a vízről visszaverődő fény napközben kifehéríti a képet. Ilyesmit az ember nem a leírásból tanul meg, hanem abból, hogy húsz éve ott ül a parton.

A horgásztanyán amúgy nem csak a lopás miatt jó, ha látod a partot. Vízparton dolgozni mindig veszélyes egy kicsit, és nálunk egy idősebb tag már kétszer csúszott meg a stég szélén. Az egyesületben többen mondták, hogy a vízparti balesetnél a legfontosabb az idő, tehát ha valaki bent a házból látja a stéget, az önmagában sokat ér.

A rendelésnél az volt a szempont, hogy gyorsan itt legyen, mert a szezon vége felé jártunk. A metroman.hu azt ígéri, hogy a raktárkészletüknek köszönhetően a legtöbb termék már másnap az ajtódnál lehet, és nálunk ez így is történt, a doboz a hét közepén megérkezett.

A négy kamerás vezetékes kamera rendszer kábelezésével aztán két hétvége ment el, mert a fészertől a stégig ötven méter a táv, és a földbe kellett rakni a védőcsövet. Egy villanyszerelő ismerős segített a végén, ő kötötte be a rögzítőt a házban.

Azóta a hajnali indulás megint a horgászatról szól. Kinyitom a faház ajtaját, ránézek a képernyőre, látom, hogy a csónakok a helyükön vannak, és megyek a vízre. A metroman.hu-nál összeválogatott vezetékes kamera rendszer nem fogja meg helyettem a halat, de azt a fajta idegességet elvette, ami tavaly ősszel minden hétvégére rátelepedett.